2010. március 11., csütörtök

Fércmű

Úgy tartom, árvának lenni sors, hiába szövögette csöndben a világ elmém kusza mintázatait. Az olcsó cérna könnyen foszlik szanaszét, s minél több szál mered az ég felé menedékéből, annál kevesebb tekintetet von magára az erővel lyuggatott szövet. Az én stafírungom is megannyi cifra férc: sejtek torzuló membránján átfűzött fonál – ugyan ki hinné el nekem, hogy valaha kitalálok önmagamból? De belém virágot hímeztetett a Teremtő, feketét s csüggedőt, hogy könnyekkel kelljen megöntöznöm az életért. Így talán drágábbnak ítélnek egyszer, mint holmi kallódó goblent, amit a padláson akartak felejteni az unokák.