2010. január 14., csütörtök

Tő meg kultúra

Talán nem illendő ilyesmit írni a fejlettnek hitt Nyugat vonzásában, de a minap este, egy kád vízbe merülve kétségeim támadtak a kultúra anyagi természetét illetően. Bizony, ha testünk a régi rendszerek munkásdalait kattogó fűtőtest mellett vállalkozik a megtisztulásra, csakugyan nehezére esik az eszközhasználat. Az aktus ugyanis hidegrázással, netán libabőrrel járhat együtt; marad tehát a párás tükör síkja mögött pihenő alakzat rongyok, ékszerek és ikonikus balfogások nélkül. Ekkor súgja meg az igazság puszta meztelensége, hogy kedves tárgyainkat elveszíteni olykor igenis kívánatos lehet. Csak nélkülük, önmagunkba tekintve láthatjuk teljes valójában a magunk kultúráját, eldobva mindent, amivel létrehoztuk azt. Új indulónk kezdjük hát így: „éljen a tartalom, vesszen a forma!” A dallamot meg úgyis tudjuk.