Néha úgy érzem, spontánnak kell lennem. Biztosan a korral jár, értsem ezt bárhogyan is a pillanat igézetében. Bár sokszor és sokan hazudnak arról, mekkora hatalmat bír a jelen, szinte minden erőnket kilopja szívből és karból, hogy az egyre táguló világban kicsit közelebb küzdjük magunkat a másikhoz. Ebben az áldott-fáradt állapotban, melyet kértem és kaptam Istentől, rendhagyót kívánok az eljövendőre. Most gyermekként tekintek az érzések hatalmára a retorika fölött, és örülök, hogy régi lehetek. Mert semmilyen év nem lehet boldog az újdonságtól, de ha a boldogság meg nem újít, a Föld rója tovább köreit a növekvő tűz körül. Mert hiába szolgálunk Istent vagy anyagot, érteni kell: összeolvadni nem csak a pokolban, vagy a nap melegében érdemes.
